Nem is tudom,hol kezdjem...

Talán mindennek az elején,hogy érthető legyek,viszont próbálom magam rejtve tartani,mert ha bukok akkor szó szerint vége az életemnek.

Nevem mellékes,és a korom is,legyen elég annyi,hogy nem vagyok még Krisztusi korban,de közeledem felé. Van Menyasszonyom,akivel pár hónappal ezelőttig nagyon jól ment minden,de akkor történt valami...Elkezdtem társkereső portálokon keresgélni,de minden aljas szándék nélkűl,csak úgy a szórakozás miatt.

Megtörtént aminek nem kellett volna.Találtam egy lányt aki nagyjából hasonló dolgokat szeretett mint én és az újdonság varázsával feltüzelve találkoztunk.Nem kellett sokat várni a következő randiig,ahol már nem csak csókolózás volt...Teljesen elvesztettem a fejem,újabb és újabb lányokat kerestem és volt akikkel találkoztam is,mindeközben otthon és a barátnők sem sejtettek semmit.Minden újabb lánnyal való első randin olyan érzésem volt mint egy 14 éves srácnak az első randin.Bár több lánnyal találkoztam 3 maradt mellettem és a menyasszonyom várt és vár haza az otthonunkba.

Egyikük sem tudott a másikról és leginkább az tetszett,hogy mindegyik tökéletesnek látott,a munkám a természetem,a külsőm,egyszerűen mindent.

Otthonról munka ürügyén voltam távol minden randin,soha nem kérdőjelezte meg senki,miért kell még éjjel is kimaradnom néha.

A három hölgy közűl egyikük férjezett és gyermekes anyuka,talán,gondoltam ő nem komolytalan és vallhatok neki.Én is tudtam a családjáról és ő is tudott mostmár az én helyzetemről.Találkozgattunk jól éreztük magunkat és miután megvolt amit mindketten akartunk simán elválltunk.Ő is haza és én is.

Még talán vele volt a legkönnyebb.A többiekről nem beszélnék,nem ők a lényeg most,nem miattuk kezdtem a blogolást.

Természetesen itthon ment és megy minden a normál kerékvágásban,a család nem is feltételez rólam semmit...Gyermekünk nincs,így a menyasszonyommal ketten élünk csak,de közel mindkettőnk szüleihez,így velük is rengeteget találkozunk.

Senki nem feltételezi rólam hogy...Mindegy,elkaszáltam magam...

Aki miatt elkezdtem írni teljesen megváltoztatott mindent...Vele nem csak a szex kell,én VELE AKAROK LENNI!

Pár napja ismertük meg egymást ugyanezen a társkeresőn írt egy levelet,akkor még nem láttam Őt,nem volt kinnt képe.Tetszett az adatlapja,egy igazi forró lánynak tűnt,főleg miután küldött fotókat magáról... Felvett MSN-re,éjszakákon át beszélgettünk,és napról napra többet gondoltam rá és álmodoztam róla.Ő nem olyan  mint a többi lány volt,teljesen más kaliberű...Csodálatosan szép és soha nem gondoltam,hogy én egy ilyen lányt kifoghatok.Sikerűlt...Egy átbeszélgetett éjszaka után eldöntöttük,találkozunk.Már akkor történhetett velem valami mert az összes lánnyal megszakítottam a kapcsolatot.Csak Ő maradt és az aki otthon vár...

Rengeteg randin jártam,szám szerint 32 volt,nem vagyok rá büszke,nem is lehetek...A 3 lány akikkel tartottam a kapcsolatot valamiért mind különlegesek voltak nekem,vagy a stílusuk fogott meg vagy olyat tudtak nyújtani amit a másik nem.Megváltozott minden...Megértették,hogy tovább szeretnék lépni,elengedtek.Epekedve vártam a randit az új lánnyal,(nevezzük Virágnak) teljesen más érzés kerített hatalmába mindíg mikor Ránéztem és Rá gondoltam,mint eddig bárkinél.

Csodálatosan gyönyörű barna szemek,fekete hajzuhatag,minden apró rész tökéletes rajta!A hangja,a kezei a szája,nem tudok hibát mondani ami szembetűnő lenne,vagy egyáltalán lenne...Egy vasútállomáson találkoztunk Virággal,én egy órával az érkezése előtt már ott toporogtam és tördeltem a kezem.Egyik cigi a másik után és egy csomag rágó fogyott el és kezdett tudatosúlni bennem,hogy ebből nagy baj lesz...Megérkezett...Csodálatos volt,leírhatatlan,én ilyen szépet eddig csak az álmaimban és max egy Playboy újságban láttam...Jött felém és úgy kalapált a szívem,esküszöm,majd kiesett,ennyire még egyetlen randin sem voltam beparázva.Nem mondtunk semmit,csak annyit hogy:"Szia!"és már csókolóztunk is...Az első találkozásnál!!!!Majd megőrültem,azt akartam soha ne érjen véget ez a pár másodperc...A következő pillanatban már kézenfogva sétáltunk a kocsim felé és úgy beszélgettünk,mintha már legalább 2 hónapja együttlennénk,csodálatos napot töltöttünk együtt,még soha nem volt ilyen szép randim. Igazi tóparton sétálós és csókolózós randi volt.Mint ha egy filmben lennék úgy éreztem magam.

Mielőtt taliztunk vettem egy csokor rózsát és mikor a tópartra értünk akkor adtam neki.Láttam rajta,hogy oda van meg vissza,tetszett neki,hogy kinyitom a kocsiajtót ,figyelek Rá eszem a szavait...Minden másodpercet ki akartam élvezni amit együtt tölthetünk.Gyönyörű nap volt,az utóbbi 10 évben ilyet nem éreztem mint Vele...Egész késő estig együtt voltunk és minden pillanat tökéletes volt,túl tökéletes...Egy kisebb malőr csúszott be,de úgy érzem az is "jól" sült el,nem nyomta rá a bélyegét a napra.Ezt meg is beszéltük vele :)

Annyira összejött minden kis részlet,hogy azt hittem álmodom.Kocsikáztunk és megálltunk egy parkerdőben,akkor vettem észre,hogy telihold van (még ez is klappolt).Leírhatatlan volt...Itt volt a kis malőr,de nem lényeges,így nem is foglalkoznék vele.

Miután hazavittem,hosszasan búcsúzkodtunk és forró csókokban válltunk el egymástól...Ma ismét találkozunk.Már most nem bírok magammal,remeg minden porcikám.

Itthon mindeközben ugyanúgy vár haza Ő a menyasszonyom és nem sejt semmit.Kurva szarúl érzem magam,nem tudom mit tegyek.Szívem szerint elmondanék Neki mindent és várnám mi lesz mert azaz érzés ami akkor megvolt amikor a gyűrűt felhúztuk egymásnak,már rég elmúlt...Nem mondom,hogy nem szeretem,mert szeretem,csak épp nem szerelemmel,már nem...Ha kiderűlne minden és Vele maradhatnék talán boldogok lennénk,vagy a másik verzió...Virág még túl fiatal,élnie kell,nem maradna velem...vagy?!Biztos vagyok benne,hogy bele fogok esni ha húzom tovább és ki is derűl majd minden.

Egyedűl a Menyasszonyom féltem,nem tudom mi lesz vele...Mivel a lakás az enyém így evidens,ha bármi lesz ő megy...Csak épp az én és az ő családja hogy fogadná ezt?!Tudom hülyén hangzik,de csak emiatt félek,ha ő megtudná az nem érdekelne,de a család...

A másik és talán a legnagyobb félelmem,hogy elveszítem Virágot,egyszerűen csodálatos vele minden,és nincs akinek elmondhatnám,nincs aki örűlne ennek.Félek nagyon össze fog törni Ő is ha kiderűl minden.

Na most van az,hogy szeretnék 10 évvel későbbre átugrani az időben,hogy lássam,hogy is alakúlnak a dolgaink...Nekünk hármunknak...Nem tudom mi lesz,ha összeszedem magam,remélem sikerűl felállnom miután összetöröm jópár ember szívét körülöttem.Most semmi más nem érdekel,csak hogy Virággal lehessek és a többit nem tudom.Azt hiszem,jobb lenne elmondanom Neki az igazat és élni úgy tovább ahogy eddig...A megszokott napi teendőkkel zsúfolt kis életemet vele,a menyasszonyommal és a lelkemben összetőrve gondolkodni,miért is húztam fel azt a gyűrűt akkor neki.

Virágot soha nem felejtem el ha vége is lesz mindennek,mert hozzá hasonlót még soha nem ismertem életem folyamán....Az igaz szerelem így talált volna rám?!Reménytelen vagyok...

2009.09.09. /G.G./